Ha megkérdezel egy családot, miért szeretnek a Robeta lakókocsival utazni, ritkán hallasz választ az alaprajzokról. Inkább a reggelekről hallasz. Arról, hogy a gyerekek el is felejtik, hogy léteznek a táblagépeik. Arról, hogy olyan érzés, mintha a mindennapi életük egy kisebb, nyugodtabb változata lenne.
Beszélgettünk két Robeta-családdal, akik ezt az érzést teljesen különböző módon élik meg. A Metličar család egy éve vásárolta meg a Helios-t, és mára már el sem tudják képzelni az üdülést nélküle. Jani és Teja Jugovic – akiket inkább a Cool Fotr és Cool Mamacita nevű influencerekként ismernek – minden nyáron saját döntésükből bérelnek egy Robetát, és soha nem érezték szükségét annak, hogy ezen változtassanak. A történeteik papíron eltérőnek tűnnek, de a mögöttük rejlő érzés ugyanaz.
Amikor megkérdezték mindkét családot, hogy mi tetszik nekik leginkább Robetában, ugyanazt a szót említették: szabadság.
„Szabadság, béke, az egész család összetartozásának érzése, egyszerűbb élet és az alkalmazkodóképesség.”
Így fogalmaz a Metličar család, amikor arról beszél, mit tartanak a legfontosabbnak bármely másfajta nyaraláshoz képest. Ha ugyanezt a kérdést feltesszük a Jugovic családnak, a válaszuk szinte ugyanoda vezet:
„A szabadság, és az a luxus, hogy minden, amire szükséged van, már nálad van.”
Egyik család sem a műszaki adatokról beszél először. Arról beszélnek, mi történik, amikor a műszaki adatok háttérbe szorulnak – amikor a lakóautó már nem egyszerűen egy jármű, hanem egyszerűen az a hely, ahol aznap a család tartózkodik.
Amikor a Metličar családtól – egy évvel azután, hogy útnak indultak Robetával – megkérdezzük, mely pillanatok maradtak meg leginkább az emlékezetükben az úton, nem egy konkrét helyet vagy pillanatot említenek:
„Nem igazán egy konkrét pillanat, inkább egyfajta érzés az úton, amikor lazábbak, nyugodtabbak és boldogabbak vagyunk – mind a négyen élvezzük a magunk módján a »kikapcsolást«, és úgy nevetünk, hogy a könnyek csorognak az arcunkon.”
Két gyermekkel utaznak, és a Heliosuk ritkán áll sokáig egy helyen. Amikor választaniuk kellett egy állandó bázis és az állomásról állomásra való utazás között, a válasz azonnal megszületett: „A helyről helyre való utazás, a világ felfedezése minden alkalommal nyer.”
.png)
A tulajdonlásnak megvoltak a maga apró rituáléi. Az első bérelt utazásuk után – még mielőtt megvették volna a saját Robetájukat – a család „HAPPY CAMPER” felirattal ellátott kempingbögreket vásárolt, amelyek teljesen természetesen megtalálták a helyüket a később megvásárolt Helios konyhájában. Ez ugyan csak egy apró részlet, de valami nagyobbat is kifejez: az érzés már a tulajdonlás előtt megérkezett.
Ha megkérdezzük tőlük, melyek a kedvenc, kifejezetten a lakóautókra jellemző felszereltségi elemeik, habozás nélkül válaszolnak:
„A felnyitható tető, valamint a lakókocsi hátsó részén található ágyhoz vezető lépcső.”
Ez ugyan csak egy apró alkatrész, de amikor külön megkérdezték tőlük, melyik részlet tűnt eleinte jelentéktelennek, és az utazás során végül a legfontosabbnak bizonyult, ismét pontosan ugyanazt a lépcsőt nevezték meg. Egy évnyi napi használat során kiderül, mely tervezési döntések számítanak igazán. És egy olyan család számára, amely minden este be- és kiszáll a hátsó ágyból, egy jól elhelyezett lépcső szinte minden más műszaki adatot felülmúl.
Az utazóélet is megtanított nekik néhány saját trükköt. A kedvencük: az ajtó melletti kis szemetesfiókot átalakították, így most nem szemetet, hanem papucsokat tartanak benne, így a cipők mindig pontosan ott vannak, ahol szükségük van rájuk, amint kilépnek az ajtón.
.png)
A Metličar családnak is egyértelmű, miért választottak egy kompakt lakókocsit a nagyobb lakóautó helyett:
„A kempingautó sokkal fürgébb és mozgékonyabb, mint egy lakóautó, és szinte bárhová el lehet vele menni. Mi azt a szabályt tartjuk, hogy a kempingautó ne legyen hosszabb 6 méternél, mert ez a legjobb kompromisszum a kényelem és a fürgeség között. A felnyitható tető pedig elengedhetetlen, mivel négyen vagyunk.”
Ez a mozgékonyság azt is meghatározza, hogyan fedezik fel a környéket, miután leparkoltak. A kisebb méretnek köszönhetően eleve több helyre eljuthatnak. Ha pedig valahova nem engedik be a furgont, nem erőltetik a dolgot: inkább keresnek egy megfelelő parkolóhelyet, majd kerékpárral mennek tovább, tömegközlekedést csak ritkán vesznek igénybe.
Nem minden olyan tökéletes, mint a képeken, és a család őszintén beszél erről is. Két gyerek mellett a lakóautó ritkán olyan rendezett, mint amilyennek a fotókon látszik, és mindig van néhány gyerekcucc, amit el kell tolni az útból. Az első hónapokban minden új járműnél előforduló kezdeti nehézségekkel is meg kellett küzdeniük. Az első alkalommal utazóknak szóló tanácsuk inkább gyakorlatias, mint romantikus: indulás előtt sajátítsd el az alapokat – hogyan kell feltölteni a vizet, kiüríteni a szennyvizet, kiüríteni a szennyvíztartályt –, és vedd magadévá azt a szabályt, hogy egy lakóautóban a kevesebb több.
Egy évnyi tényleges használat során kialakult bennük egy egyértelmű kívánságlista is. Semmi drámai, többnyire apró kényelmi megoldások: könnyebb hozzáférés a Helios hátsó ágy alatti tárolóhelyhez, egy kihúzható szekrény a hátsó ajtó mellett, valamint egy kis fűszerpolc a konyha falán. Egy kívánságuk azonban még mindig nem teljesült: a család továbbra is külső grillet keres, mivel – ahogy ők fogalmaznak – a férjnek hiányzik a klasszikus grillezett hús.
.png)
A Jugovic család más döntést hozott, és ezt tudatosan tette. Miután évekig mindig ugyanazon a helyen töltötték a nyaralásukat mobilházban, több mozgásra vágytak anélkül, hogy a kényelmet feladnák — és rájöttek, hogy egy bérelt Robeta mindkettőt biztosítja számukra:
„Nem vagyunk egy helyhez kötve, spontán mozoghatunk egyik helyről a másikra, miközben gyakorlatilag mindenünk megvan, ami egy lakásban vagy lakókocsiban is lenne.”
A helyszínen való közlekedéshez való saját megközelítésük kissé eltér a Metličar családétól – nem annyira arról van szó, hogy a kerékpárok helyettesítenék a kisbuszt, hanem inkább arról, hogy eleve a megfelelő kiindulási pontot választják: mindig olyan kempinget keresnek, amelynek a közelében van bolt, a többi útszakaszra pedig magukkal viszik a kerékpárokat.
Az, hogy bérlakásban élnek, nem akadályozta meg őket abban, hogy kialakítsák a saját szokásaikat. Szinte kizárólag a szabadban főznek – grilleznek, pizzakemencét és indukciós főzőlapot használnak –, és minden utazás alkalmával egyre kevesebb csomaggal indulnak útnak. Míg az első utazásaik inkább nyugodtabbak voltak, azóta – saját szavaik szerint – utazásról utazásra egyre kalandosabbak lettek.
Ha megkérdezzük, milyen kompromisszumokat kötöttek a furgon mérete miatt, a válasz rövid: egyet sem. „Végül is a lakóautó elsősorban alvásra és vezetésre szolgál; minden más kint történik” – és pont ez az, ami tetszik nekik benne.
Azok számára, akik a vásárlás és a bérlés között vacillálnak, a Jugovic család tapasztalata hasznos információ: négy év elteltével még soha nem érezték azt a vágyat, hogy saját lakást szerezzenek. Számukra a bérlés nem a saját lakás megszerzéséhez vezető átmeneti lépés, hanem egyszerűen az az életmód, amelyet választottak.
A Metličar család Robeta-története nem egy vásárlással kezdődött. Hanem egy kéthetes utazással egy bérelt Helios-szal. A lakóautó annyira magával ragadta őket, hogy amikor eljött a döntés ideje, nem haboztak, annak ellenére, hogy a vásárláshoz életükben először kellett lízingszerződést kötniük. Azt javasolják, hogy először béreljünk, mert ez egyszerűen a leggyorsabb módja annak, hogy kiderüljön, vajon a lakóautós utazás valóban illeszkedik-e az életmódunkhoz.
Az egyik család egyetlen bérleti utazás után vásárolta meg a Robeta-ját. A másik család évek óta minden nyáron bérel, és nem lát okot a váltásra. Egyik sem a „helyes” módja a vanlife-nak – egyszerűen csak két családról van szó, akik a maguk módján ugyanazt találták meg: lassabb ritmust, kevesebb képernyőt, és egy olyan nyaralási formát, amely kevésbé tűnik menekülésnek, inkább visszatérésnek ahhoz, ami igazán számít.
Lenyűgöző Webflow sablonokat készítek kreatív emberek számára szerte a világon, és segítek a vállalkozások növekedésében.
